A részvénypiacot gyakran a gazdasági egészség barométerének tartják. A szalagcímek új rekordokat, az égbe szökő IPO-kat és a fellendülő piacokat hirdetik, amelyek állítólag mindenki számára jólétet jelentenek. Az amerikai tőzsde közel 40 éve többnyire emelkedik, és a narratíva gyakran úgy szól, hogy amikor a piac fellendül, a gazdaság is fellendül. A tőzsdei fellendülés és a valódi gazdasági jólét közötti kapcsolat azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
Ha a ketyegő szimbólumok mögé nézünk, a tényleges gazdaság, amelyet az összes vásárolt és eladott áru és szolgáltatás képvisel, nem növekszik olyan gyorsan, mint korábban. A bérek évtizedek óta stagnálnak, és az átlagos amerikai családok nettó vagyona még mindig nem heverte ki teljesen a nagy recessziót. Mit is mér valójában a tőzsde?
A részvénypiac lényegében az emberek várakozásait követi a vállalatok jövőbeli értékével kapcsolatban. A befektetők részvényeket vásárolnak és adnak el – a vállalkozások kis tulajdonrészeit – annak alapján, hogy mit gondolnak, mennyit fognak érni ezek a részvények a későbbiekben. Ez a kereskedés folyamatosan, másodpercenként több ezer alkalommal zajlik az olyan globális tőzsdéken, mint a New York-i tőzsde és a NASDAQ. Az utóbbi olyan technológiai óriásoknak ad otthont, mint az Apple és a Facebook, míg az előbbi olyan hagyományos nagy szereplőket foglal magában, mint az IBM.
Tőzsde általános egészségi állapota
A piac általános egészségi állapotának mérésére az olyan indexek, mint az S&P 500 és a Dow Jones Industrial Average a vezető vállalatok részvényárfolyamát egyetlen számba foglalják. Ezek az indexek azonban nem a gazdaság egészét tükrözik, hanem inkább a befektetői hangulatot és bizalmat. Gyakran egy történet mozgatja a tőzsdét – néha tényszerű, máskor pusztán hype.
Történelmileg az állami vállalatok jelentős mértékben hozzájárultak az amerikai középosztály kiépítéséhez azáltal, hogy biztonságos, jól fizető munkahelyeket és innovatív termékeket hoztak létre. A tőzsde azonban fejlődött, és a részvényesek profitmaximalizálása került előtérbe, nagyrészt Milton Friedman közgazdász azon elképzelése hatására, hogy a vállalat elsődleges felelőssége a részvényesek felé irányul.
Manapság a vállalatok gyakran a rövid távú nyereséget helyezik előtérbe, hogy a részvényárakat magasan tartsák, még akkor is, ha ez a hosszú távú növekedés feláldozását jelenti. A részvény-visszavásárlások és a költségcsökkentő intézkedések növelik a részvényárakat, de keveset tesznek a munkavállalók béreinek vagy a gazdasági növekedésnek. Az eredmény? A vezérigazgatói fizetések az egekbe szöktek, a jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek, és egyre kevesebb amerikai fektet be a részvénypiacra.
Tőzsdei döntő mechanizmus
Hibái ellenére a tőzsde továbbra is kulcsfontosságú mechanizmus annak meghatározásában, hogy mely vállalatok sikeresek és mely ötletek virágoznak. Bár a részvénypiac inkább tükrözi a befektetői hangulat hullámzását, mint a gazdaság valódi állapotát, a részvénytulajdonosoknak hatalmukban áll befolyásolni a vállalatok működését. Hosszú távú perspektívával a vállalatok a fenntartható növekedésre, az etikus gyakorlatokra és a valódi gazdasági hozzájárulásra összpontosíthatnak, összehangolva a profitmotívumokat a társadalmi jóléttel.
Végső soron, ha felismerjük a tőzsde, mint gazdasági mutató korlátait, olyan gazdaságért dolgozhatunk, amely nem csak a részvényeseket szolgálja, hanem a lakosság szélesebb rétegeinek jólétét is elősegíti.
Ha tetszett ez a cikk, és érdeklődése a befektetésre irányul, KÉRLEK LÁTOGATJA WEBOLDALUNKAT